A június 13-i európai parlamenti választásokon az MSZP, a Medgyessy-kormány súlyos vereséget szenvedett. Úgy tűnik, hogy mind az MSZP vezetése, mind a kormányfő megpróbálja elbagatellizálni a válság jellegét, súlyosságát. Logikus, hogy ők ezt teszik. Működik-e azonban a párttagok veszélyérzete, vagy kritikus hangjukat elnyeli a középszintű vezetők, apparátusok tompító közege? Június 13-a nem egyszerűen a vezető ellenzéki párt kontra vezető kormánypárt közötti 14 százalékos különbséget, hanem az MSZP átfogó szerkezeti, mozgalmi, értékrendi és személyi válságát hozta felszínre. Június 13-án kudarcot vallott a kormány, és megbukott az MSZP egész elnöksége. Természetesen kivételt képeznek azok a "renitensek", akik vállalták kritikájukat, holott ezért annak idején csak szidalmazást kaptak.

 

A 15 éves MSZP történetének legmélyebb válságát éli át. MSZP-válságok korábban is voltak, hiszen ez a politika természetes velejárója. Mi oldódik meg attól, ha Kovács Lászlót leváltják az MSZP éléről, és új pártelnököt választanak? Jelenleg úgy tűnik, hogy Kovács László "viszi el a balhét", holott a júniusi vereség másik fő felelőse Medgyessy Péter. Június 13. nyilvánvalóvá tette, hogy ezzel a kormányzással csak veszíteni lehet, és egyenes út vezet a 2006-os még sokkolóbb, hatásában még súlyosabb vereségig, a hatalom elvesztéséig, a tartós Orbán-korszak kezdetéig.

 

Az MSZP csapdahelyzetben van. Nyilvánvaló ugyan Kovács László felelőssége, aki az elmúlt két évben nem tartotta ellenőrzés alatt a kormányt (beosztott miniszterként hatékonyan hogyan is tehette volna?). Pártelnökként szétmállott alatta a párt vezetése. A csapdahelyzet lényege, hogy az MSZP önmagában hiába újítja meg vezetését, ha a kormány képtelen feladatának megfelelni, és eredményesen kormányozni az országot. Ezért egyszerre van szükség a kormányzati munka és az MSZP politizálásának gyökeres megújítására.

 

Az alábbiakban az MSZP-ben szerveződő reformmozgalom sikerességéhez kívánok hozzájárulni téziseimmel.

 

1. tézis

 

Elengedhetetlen, hogy az MSZP elnöksége, választmánya és képviselőcsoportja váljon a politikai koncepcióformálás középpontjává. A kormány feladata, hogy azt hatékonyan végrehajtsa. Folyamatos politikai irányítás, ellenőrzés alá kell vonni a kormányt!

 

Nem az MSZP túlzott nyomása, kontrollja, hanem éppen annak hiánya, illetve rendkívüli gyengesége jellemezte az elmúlt két évet. Az MSZP lízingbe adta a kormányfői posztot, s ezért most óriási árat fizet. Az MSZP elnöksége rossz tulajdonosként viselkedett, mert nem tisztázta a viszonyokat: az MSZP a tulajdonos, a kormány a menedzsment. A jó tulajdonosnak jó gazda módjára ellenőrzés alatt kellett volna tartania a menedzsmentet, s ha az vagyont veszít (lásd június 13.) akkor azt határozottan számon kell kérnie. Ez a számonkérés most elmaradni látszik. A jövőben e célból a legminimálisabbra kell csökkenteni az elnökségben a kormánytagok számát, hiszen ők nem fogják tudni saját hivatali főnöküket ellenőrizni.

 

Elengedhetetlen, hogy a kormányfő semmilyen kormányátalakítást ne tegyen addig, amíg a "tulajdonos" MSZP új vezetőjével, az új elnökségével nem egyeztet.

 

2. tézis

 

Nem baloldali fordulatra, baloldali politikára van szükség.

 

Kormánypártként elengedhetetlen, bár nem elegendő annak kimondása, hogy Magyarország szabad, de igazságtalan, mivel a magyar társadalom érdemi lépéseket vár el egy kormányzó erőtől. A növekvő jövedelemelosztási egyenlőtlenségek korrekcióját az adórendszer módosításával lehetne elkezdeni, amiként azt Katona Béla vezetésével az MSZP-frakció legutóbbi módosításai is mutatják. Már jóval korábban is megérett volna az idő arra, hogy – azoknak, akik már kellően meggazdagodtak, akik jó időben, jó helyen voltak – bevezessük a vagyongyarapodási adót. Ezt Horn Gyula miniszterelnökként többször megkísérelte 1994–1998 között. Ez hiteles baloldali gesztus lenne, amitől a szegények még nem lennének kevésbé szegények, de a középen – és alul – lévők társadalmi igazságérzetét jelentősen javítaná, s egy méltányosabb teherelosztás irányába mutatna.

 

Ki kell jelentenünk a vagyongyarapodási adó bevezetésével, hogy véget ért az eredeti tőkefelhalmozás ellenőrzés nélküli szakasza, véget ért a neoliberális vadkapitalizmus, s elkezdődik annak európai, szociális, humanizált, emberarcú kapitalizmussá való átalakításának hosszú, több évtizedet igénybe vevő korszaka.

 

A "jóléti rendszerváltás" választási jelszavát el kell feledni. Az eleve rossz volt, mivel irreális volt. Helyette végig kell gondolni a "szociális rendszerváltozás" teendőit. Nem a túlméretezett kormányzati osztogatás szintjén, hiszen annak árát is drágán megfizeti az MSZP – nincs is már mit osztogatni –, hanem olyan társadalmi esélykiegyenlítő mechanizmusok beindítását, a struktúrák valódi reformját kezdeményezve, amelyek megállítanák a jövedelmi és életesélybeli olló további kinyílását. Ez lenne az igazi szociáldemokrata vagy baloldali társadalmi program. Ennek létjogosultságát Gazsó Ferencnél pontosabban senki nem fogalmazta meg. Egy adott területen azonnal elindítható lenne, ha átfogó tehetségmentő mozgalmat, érdemi ösztöndíj- és patrónusi rendszert, népi kollégiumok hálózatát teremtenénk meg. Az oktatásnak kell az egyik legfőbb célnak lennie a hátralévő két évben, hogy e területen visszafordíthatatlan folyamatot indítsunk el. Azonnal le kell viszont állítani a felsőoktatás szétverését, annak liberális "reformját".

 

3. tézis

 

Tisztáznunk kell, hogy az MSZP baloldali néppárt, de nem a gazdagok pártja. Ki kell mondanunk, hogy az MSZP olyan néppárt, amely elsősorban a bérből és fizetésből élők, a munkások, az alkalmazottak, a mezőgazdasági árutermelők, az agrárbérmunkások, a kis- és középvállalkozók pártja. Megengedhetetlen, hogy a magyarországi nagytőke, a bankoligarchia irányítsa közvetlenül vagy közvetve (akár a pártszervezetek megvásárlásával) a Magyar Szocialista Pártot. A rendszerváltozás előtt és után a privatizáció, az eredeti tőkefelhalmozást "segítő" adórendszer nyomán éppen eléggé meggazdagodott a magyar oligarchia. Legyen neki elég a megszerzett vagyon, és tartsa távol magát a politikától, legfőképpen a Magyar Szocialista Párttól.

 

El kellene végre dönteniük az MSZP vezetőinek és a kormányfőnek, hogy kit képviselnek? A globalizációt képviselik-e Magyarországon, vagy a globalizációs folyamatokban Magyarországot!? E nélkül a fiatalság nem szólítható meg, hiszen a globalizációs-amerikanizációs negatív tendenciák jogos kritikáját az MSZP átengedi a jobboldalnak! Nemzeti tartás kell, ha Bush és Blair becsapja az iraki háborúban a világ, így a magyar közvéleményt és vélhetően a döntéshozókat is! Világos cezúrát kell húzni az Egyesült Államok mint megkerülhetetlen stratégiai partner és a mindenkori amerikai kormányzati politika közé. Ez nem történt meg a nemzetközi politika játékszabályait felrúgó, unilaterális, ókonzervatív Bush-kormánnyal szemben. Az MSZP jelenlegi túlzott neoliberalizmusával, kritikátlan globalizációs elkötelezettségével nemhogy vonzaná, hanem taszítja a fiatalságot. Az sem segít, amit Tamás Gáspár Miklós euroblablaként fogalmazott meg, ha az MSZP kritikátlan az Európai Unióval kapcsolatban. Ésszel kellene betartatnunk a túlhajtott uniós követelmények egy részét, hiszen némely magyar hatóságok neofita túlteljesítése következtében a magyar kis- és középvállalkozók ezrei mehetnek tönkre (lásd túlzott környezeti hatósági előírások, amelyeket a régi 15 tagállamban sem tartanak be 100 százalékosan).

 

4. tézis

 

Elengedhetetlen az erkölcsi megtisztulás.

 

Olyan első számú MSZP-vezetőre van szükség, aki nemcsak feddhetetlen erkölcsű, hanem lényében is tisztaságot áraszt. Ugyanez a követelmény a párt minden országos, megyei és helyi vezetőjével szemben is. Az elmúlt 15 év, benne az elmúlt két év kormányzati-önkormányzati erkölcsi kopása ezt elengedhetetlenné teszi. Túl sok a szeplő. Túl erős a társadalomban az MSZP-ről mint zsákmányszerző pártról alkotott kép. (Hányan sértődtek meg Szili Katalinra! Meg kellene nézni, kik érezték magukat találva, és miért?)

 

5. tézis

 

A fiatalok megszólítása és bevonása: az MSZP jövőjének záloga.

 

A fiatalok. Régi ügy. Sok minden kell hozzá: fiatal, de tehetségük okán önerőből felfutó és nem felfuttatott politikusok kellenek. Jövőkép, jövőorientáltság, az MSZP nomenklatúrás bikkfanyelvének félretétele megkerülhetetlen. (Meg lehet sértődni a nómenklatúra említésétől, vagy élcelődni. Érdekes, hogy ez a mondat engem, mint a volt nómenklatúra egykori tagját miért nem sértett?) A fiatalok megnyeréséhez mozgósító nagy társadalmi programokra, új nyelvre és nemzeti tartásra van szükség.

 

6. tézis

 

Az intellektuális építkezés, a profeszszionális politikai képzés szükségessége.

 

Tarthatatlan, hogy a jobboldal szellemi-intellektuális építkezését és erősödő színvonalas szellemi offenzíváját nem kíséri a baloldal szellemi erőgyűjtése. A baloldalon ma az ellenkezője folyik. A ma még meglévő, de sok tekintetben már elerőtlenedő baloldali szellemi holdudvarra az MSZP vezetése lényegében nem tart igényt. Az értelmiség ugyan kellemetlen tud lenni, de a korszerű politikában megkerülhetetlen. Az MSZP intellektuális megújulásában a kontraszelekció fékezésében és megállításában, a tudatos politikai képzésben nélkülözhetetlen a "Harmadik Évezred" Intézet létrehozása a Táncsics Alapítvány eszközeivel, Balogh András vagy Inotai András profeszszorok vezetésével.

 

7. tézis

 

A kommunikáció megújítása.

 

Aki baloldali politikusnak szegődik, az tudjon a társadalom nyelvén beszélni, ami nehéz, de muszáj. E téren nem megújulásra, gyökeresen új baloldali kommunikációra van szükség. Nem alkalmas vezető szocialista politikusnak az, aki nem tud tömören, velősen, képszerűen beszélni, érzelmileg mozgósítani. Maradjon adminisztrátor. Ez érvényes a miniszterekre, MSZP-elnökségi tagokra, megyei vagy városi elnökökre egyaránt. Június 13-a megmutatta, hogy a nagy támogatások, pénzek önmagukban fabatkát sem érnek, ha nincsenek megjelenítve, érzelmileg is mozgósító módon eljuttatva, "ha nincsenek kommunikálva", ha nincsenek egy átfogó társadalmi jövőképbe belefoglalva. A kommunikáció volt az eltelt két év leggyatrább kormányzati teljesítménye. Összevissza kapkodás, különböző jelszavak rendszertelen halmaza jellemezte a kormányzati és MSZP-s kommunikációt. Az, hogy mit akar az MSZP Magyarországon megvalósítani kormányon, hogy mi a politikája, a politikai víziója, máig nincs kitalálva, s ezáltal nincs az MSZP-nek, a kormánynak a szó igazi értelmében vett politikája. Ezt az MSZP és a kormány helyett semmilyen kommunikációs cég nem találhatja ki. A kommunikációs cégek csak a politikai portéka csomagolását, "eladását" találhatják ki, de nem magát a portékát.

 

8. tézis

 

Társadalommegszólító kormányzati programok indítására van szükség.

 

Olyan kormányzati programok kialakítására van szükség, amelyek elengedhetetlenek az ország modernizációjához, az európai uniós fenntartható, sikeres tagság érdekében, és amelyek képesek mozgósítani a magyar társadalmat.

 

a) A 2007–2013 közötti második nemzeti fejlesztési tervet, a Szent István-tervet össztársadalmi üggyé kell tennünk.

 

A 2007–2013 közötti nemzeti fejlesztési terv egyszerre épül alulról fölfelé és felülről lefelé. Az uniós tervezés elképzelhetetlen egy adott települési közösség, földrajzi egység érdemi társadalmi támogatása nélkül. E nélkül igazán jó helyi, kistérségi, megyei, regionális és országos fejlesztési programok nem készíthetők el. Szervezett társadalmi mozgalmat kellene kezdeményeznünk: Találjuk ki az uniós Bácsborsodot! Találjuk ki az uniós Bácsalmási Kistérséget! Találjuk ki az uniós Bács-Kiskun megyét! Találjuk ki az uniós Dél-alföldi Régiót! Találjuk ki az uniós Magyarországot! Mozgalmakat konkrét feladatokra irányulva lehet igazán építeni. Ilyen lehet a "Találjuk ki az uniós Magyarországot", a "Bio-Magyarország" vagy a "Kárpát-medence mint Európa éléskamrája" mozgalom. Ilyen lehet az uniós alkotmány megismertetését szolgáló esetleges újabb négypárti országos körút kezdeményezése.

 

A 2007–2013 közötti fejlesztési tervben álmodni nemcsak lehet, hanem kötelező! Megmozgathatnánk az egész országot, s azt a fiatalokra bíznánk.

 

b) A vidék-Magyarország egyenrangúvá tételéhez elengedhetetlen a területi különbségek felszámolására irányuló konkrét kormányzati program végrehajtása. A magyar mezőgazdaság mint potenciális uniós sikerágazat programja.

 

A Medgyessy-kormány ugyan sokat tett a Vidék-Magyarország felzárkózása, a kiáltó területi különbségek enyhítése érdekében, mégis viselkedésében, metakommunikációjában megmaradt fővárosinak, nagyvárosinak. Tények mutatják, hogy az Orbán-kormány milyen keveset tett a magyar vidék, a magyar falu érdekében, de verbális és metakommunikációjával ezt mégis el tudta hitetni. Ám a Medgyessy-kormány és az MSZP elnöksége képtelen volt elhitetni, hogy számára legalább annyira fontos a falusi, a vidéki, kisvárosi ember, mint a budapesti.

 

Az elmúlt években hiányzott annak kimondása, hogy ma vidéki kisvárosban élni másodrangú, falun élni harmad-negyedrangú, tanyán élni pedig sokadrangú állampolgárság.

 

Ha valaki csak a leszűkített GDP-mutatókat nézi, téved a tekintetben, hogy milyen súlya van a mezőgazdaságnak még mindig Magyarországon, szociális kiegészítő jellegéről nem is beszélve. A magyar mezőgazdálkodó, a magyar paraszt a rendszerváltozás legnagyobb vesztese. Ki mondta ezt ki az MSZP vezető politikusai közül? A jobboldalnak politikai bűnei, a baloldalnak súlyos mulasztásai vannak, s a magyar falu mégis jobbra szavaz. Június 13-a e tekintetben is figyelmeztető jel, hogy a falun kialakult kétszeres, sőt többszörös Fidesz-fölény 2006-ban behozható-e a nagyvárosokban?

 

Nem szakmai kérdésekről van elsősorban szó! Arról is, de főként mozgósító programról. A magyar termőföld, annak ízei, aromái nemzeti kincset képviselnek. Az EU-átlaghoz képest lényegesen kisebb környezetterhelésünk, alacsony műtrágya-, vegyszerfelhasználásunk következtében Magyarország legtöbb agrárterülete biorégió, illetve biokistérség lehetne. Találjuk ki "Bio-Bácskát"! Találjuk ki "Bio-Magyarországot"! Mezei András, jeles költőnk is elindított egy mozgalmat, amelyet parlamenti konszenzus támogatásával össztársadalmi mozgalommá és kormányzati programmá kell emelni.

 

c) A nemzetpolitikában maradandót kell alkotni egy átfogó Kárpát-medencei gazdasági stratégiával: magyar–magyar, magyar–szomszédsági projektekkel.

 

Az EU Interreg III., az Új Szomszédság programjai adhatnak külső keretet, de az átfogó Kárpát-medencei gazdasági nemzetstratégiát Magyarország, a magyar nemzet helyett senki kitalálni nem fogja. Konkrét, maradandó eseményeket felmutató határon túli politika nélkül nem igazolható az MSZP nemzeti elkötelezettsége, a jobboldalnak alternatívát nyújtani tudó képessége. Nagyívű vállalás volt Medgyessy Péter részéről 2003 szeptemberében, hogy az Európai Tanáccsal és az Európai Unióval közösen Budapesten jöjjön létre a Nemzeti Kisebbségek Európai Központja.

 

d) Sürgős tennivalóink vannak a tárgyilagos történelmi nemzettudat ápolásában, trianoni emlékpark, múzeum, emlékmű létrehozásában.

 

Mivel a jobboldal éles harcot folytat a múlt kisajátításáért, ez a magyar nemzettudat szempontjából megkerülhetetlen terület. Elkerülhetetlen, hogy két év alatt felépüljön a "Hosszú XX. század múzeuma" Romsics Ignác, Glatz Ferenc, Ormos Mária és mások történészi koncepciója nyomán, keretbe foglalva Ferenc József, Horthy Miklós, Kádár János korszakát, és a 88–90-es tárgyalásos forradalmat. Nem engedhetjük, hogy a fiatalok csak a Terror Háza alapján ítéljék meg a XX. század történéseit.

 

Most, amikor az EU-tagság sok tekintetben elindította Trianon meghaladását, a nemzet békés újraegyesítését, ki kell vonni Trianont a tabuk, a jobboldali nacionalista féligazságok köréből, s el kell kezdenünk a nemzettudat tisztázását e kérdésben is. A trianoni emlékpark létrehozását nem a múltba merengés, hanem a világos múltismeret, de még inkább a határon túli magyarok iránti erkölcsi felelősségérzet, az egységes magyar nemzet tudatosítása motiválja.

 

e) Az uniós Magyarországnak szüksége van ország- és nemzetképének tudatos formálására.

 

Az országkép, a nemzetkép külföldi és hazai formálása, a kormányzati ciklusokon átívelő intézményrendszer kialakítása, a mindenkori közvetlen kormányzati irányítás távol tartása elengedhetetlenül szükséges a fenntartható sikeres uniós tagság érdekében. A magyar kommunikációs szakma Takács Ildikó vezetésével elkészített és kimunkált egy olyan koncepciót, amelyben kiemelkedő személyiségek vettek részt, mint Hankiss Elemér, Chikán Attila és mások. Jó lenne, ha a négy parlamenti párt komolyan venné a kommunikációs, tudományos és gazdasági élet meghatározó szakmai személyiségeinek kezdeményezését, ezért kétharmados törvénnyel hozza létre a Magyar Nemzetkép Alapítványt.

 

A 15 éves MSZP történetének legmélyebb válságát éli át. Új reformmozgalomra van szükség, ha lesz elegendő elszánás. Jó lenne, ha a régi reformkörösök mellett a fiatalok új reformköri mozgalmat ébresztenének. Míg ez bekövetkezik, egykori, mai és leendő reformerek egyesüljetek! Itt az ideje, hogy 13 év után létrehozzuk a Reform Platformot. Ehhez az alakuló Reform Platform koncepciójának kialakításához kívántam téziseimmel hozzájárulni.